Rólam

Bábel Antónia1982-ben születtem. Dabason élek férjemmel és kislányunkkal, Lenkével. Óvodapedagógusi végzettséggel rendelkezem. 

Foglalkoztat a pszichológia, a gyermeklélek, a természettel és embertársainkkal való harmonikus lét. Minél többet írok, annál inkább rájövök, hogy még többet kell olvasnom.

Kisgyermekként szerettem bele a könyvekbe. A szüleim mindig is könyvforgatók voltak, könyvek között nőttem fel. A nagymamámnál töltött nyári szünetekben sokszor bevettem magam a nagybátyám szobájába, lekuporodtam az ágy és a szekrény közé, és olvastam. Beszívtam a régi könyvek aromáját, és a megbarnult lapokban elmerülve együtt lovagoltam Old Shatterhand-del és Winnetou-val a vadnyugati prérin, de többször is olvastam az Ezüst-tó kincsét, az Édes mostohát, a Kullancs, a kalózkapitányt, a Nagy Indiánkönyvbe is belenéztem és még sorolhatnám. Ez a kis szoba nekem kincsestár volt. Persze a kötelezőket is elolvastam nem kötelező jelleggel. Példaképeket adtak nekem az olvasmányok, mindből merítettem valamit ahhoz, hogy jobb emberré váljak. Aztán egy fél kiselejtezett könyvtárat mentettem meg a kukától. Móricz Zsigmondot, Jókait, Mikszáthot, Dumas-t, a Bronte lányokat, egy komplett Így élt és egy fél Verne sorozatot... Kisgyerekként is sok könyvet kaptam ajándékba: a Münchausen bárót, az Állatkert a kozmoszban-t, az Emil és a detektíveket stb. Ma is nagy könyvtárunk van, szinte minden hónapban gyarapszik néhány darabbal.

Tiniként a nagykönyvben leírtak szerint lázadtam a szüleim ellen, de lázadtam sok olyan dolog ellen is, amit a fiatalok kötelezőnek éreztek. Következetesen nem dohányoztam, és büszke voltam rá. Felnőttként is lázadó maradtam. Most viszont a klasszikus értékek mellett lázadok, amelyek hitem szerint megtartják az embert embernek. Hiszem, hogy az embernek minden helyzetből meg kell próbálnia kihozni a legjobbat, akármilyen nehéz is. Hiszem, hogy íróként vagy bármilyen közszereplőként megfelelő példaképpé kell válnunk a fiatal nemzedék számára, mint egy erős fa, amely megtartja a gyümölcsét. Hiszem, hogy korlátok nélkül nincs szabadság, hiszem hogy „ő” nélkül nincs „én” és hiszem, hogy alázat nélkül nem lehet magasra jutni.

Rajongok a természet kincseiért. Lenyűgöz a végeláthatatlan puszta látványa, az ég felé kalimpáló gémeskút képe. Szívem csücske a falu, a tanya, a legelésző tehenek vagy épp a ködös, hajnali hegyről leereszkedő kecskehad. Szeretem a vidéki csöndet, annyi mindent meghallani benne. Nem véletlen, hogy sokszor népmesei stílusban alkotok. Lehetőségeimhez mérten mindig is szót emeltem a természetkárosítás ellen, és számtalanszor részt vettem szemétgyűjtési akciókban. Tevékenységemért 2013-ban Télessy István környezetvédelmi díjat kaptam.

Igyekszem a dolgok mögé látni. Hiszem, hogy minden gyermek tisztának születik, hogy minden gyermek gyémánt, de hogy mivé csiszolódik, az nem csak önmagától függ.

Azt mondják, önző világot élünk. Hiszem, hogy ha mindenki felemelne egyetlen embert a maga szintjére, akkor sokkal jobb lenne a világ. Én példamutatással igyekszem javítani ezt a helyzetet, és segítő kezet nyújtok mindenkinek, aki csak elfogadja az enyémet.

Szabadidőmben szívesen hímzek, varrok, kacérkodom a vegyszermentes kertészkedéssel vagy épp bútort újítok fel. Kipróbáltam magam a Buzogány Márta színművésznő vezette színjátszókörben is. 2017 eleje óta a Dabasi Újság gyerekrovatát szerkesztem. A helyi Karitász tagja vagyok.

Néhány éve írok komolyabban. 2017 januárjában az Irodalmi Rádió Tél és Karácsony 2016 című pályázatán harmadik helyezést értem el Nagyapó csizmája című versemmel. Szintén januárban az V. Nemzetközi Benedek Elek Meseíró Pályázat osztott harmadik helyét szereztem meg A furfangos kis asszony című mesémmel. 2017 májusában az I. Nemzetközi Mécs László Irodalmi Díj osztott első helyét sikerült kiérdemelnem Lopott vétkek című novellámmal.

2017-ben a Pamacs című mesém bekerült a Naposoldal Alapítvány és a Katica-Könyv-Műhely által közösen kiadott Napos mesék című mesekönyvbe, amelyről bővebben itt http://katicakonyvmuhely.com/project/napos-mesek-ismerj-meg-es-fogadj-el/ olvashattok.

Tavaly jelent meg első gyerekkönyvem Galádka rémtettei címmel. Jelenleg a második és a harmadik könyvemen dolgozom, amelyek várhatóan még idén megjelennek. Sokszor a szórakoztatáson kívül nincs más szándékom az írásaimmal, de legtöbben megpróbálom elrejteni a tanulságot. Bízom benne, hogy alkotásaimmal el tudom vetni a gyermekek lelkében azt a magot, ami évek múlva csodálatos virággá nő majd.