Pirinyó Birinyó

Tóbiás a kádban lubickolt. Anya már lefürdette, de még engedte, hadd játsszon a játékaival. 
– Amíg hozok egy tiszta törülközőt és a köntösödet, addig még maradhatsz!
Szerencsére a kiskacsák még el tudtak menekülni az üres habfürdős flakon mögé a krokodiltól, mielőtt anya visszajött. 
– Gyere ki drágám, vár az esti mese!
Tóbiás elpakolta a játékokat, aztán anya kivette a vízből. Gondosan letörölte róla a habot és megszárította a haját. A gyerekszobában már várta a kisautós pizsamája. Egy-kettő belebújt, közben anya a könyvespolc előtt ácsorgott.
– Ma mi legyen az esti mese? Mit szeretnél hallani?
– Azt a sárkányosat, amit tegnap olvastál. Az jó lesz. De anya, ne menj ki, ígérd meg, hogy itt maradsz, ha most is itt lesz! Tudod, ki?!
– Hol szokott ülni? – érdeklődött anya.
– Ott, a traktor mögött. Tegnap zöld volt. 
– Jó, megígérem. Ha esetleg ma is itt lesz, megkérdezhetnéd tőle, hogy miért van itt? Mit akar? Lehet, hogy csak játszani szeretne.
– Nem hiszem… Biztosan meg akar ijeszteni – húzta fel a takarót Tóbiás az orra hegyéig.
Anya kinyitotta a sárkányos mesénél. Amikor a felénél járt, Tóbiás észrevette, hogy megint világít a zöld fény a játéktraktor mögött. 
– Anya, itt van! – intett buksijával a fény felé.
Persze anya nem látott semmit, így a mese végén megsimogatta kisfia fejét és felállt.
– Égve hagyom a kislámpát, és az ajtót sem csukom be. Jó lesz így? 
Tóbiás bólintott, de valójában nagyon félt. Amikor anya kiment, suttogni kezdett:
– Hahó! Ki vagy te ott a traktorom mögött, és mit akarsz?
A zöld fény mozogni kezdett. Egy tüskésfejű kis manó hirtelen felpattant a traktorra, és úgy tekergette a kormányt, mint aki épp vezeti. 
– Pszt! Mit akarsz itt? – kérdezte újra Tóbiás.
– Már régóta ki akartam próbálni – szólalt meg a manó. – Jó kis gép – Leugrott, körbejárta a traktort és még meg is simogatta. Közben fél szemmel Tóbiás felé sandított. A kisfiú ekkor látta, hogy a manó haja az, ami zölden világít.
– Nem bántasz? – kérdezte a manó.
– Ü-ü – rázta a fejét Tóbiás. – Ha te sem bántasz engem.
Azzal a pici lény odaugrott a kisfiú takarójára, egészen pontosan Tóbiás hasára, és helyet foglalt törökülésben.
– Már hogy bánthatnálak, hiszen olyan kicsike vagyok. Csak a füledet tudnám meghúzni, de az nem is fáj, igaz? Amúgy Pirinyó Birinyó vagyok, a tüskefejűek nemzetségéből.
– Én meg Tóbiás. A Juhászok nemzetségéből.
A manó farkasszemet nézett a gyerekkel.
– Holnap kérhetnél egy másik mesét, mert ezt a sárkányosat nem igazán szeretem. Az a helyzet, hogy félek a sárkányoktól. Csodálkozom, hogy te nem félsz, pedig sokkal nagyobbak, mint én vagyok.
– Mondd csak, miért világít a hajad zölden?
– Most mondtam. Mert nem szeretem a sárkányos mesét.
– Ha szeretnéd, milyen színű lenne a hajad?
– Akkor piros. Ha tetszene is, meg nem is, akkor sárga. 
– Szóval, te csak ezért jársz ide? Mesét hallgatni?
– Igen, nagyon szeretem a meséket. Tudod, ha nem hallhatnék meséket, meg is betegednék. A múltkor, amikor nyaralni voltatok, már a harmadik nap után elkezdett folyni az orrom és kaparni a torkom. Kénytelen voltam átmenni a szomszédba mesét hallgatni. Alig vártam, hogy haza gyertek. Ott nem olvasnak ám olyan jól mesét, mint nálatok! Nincs is annyi mesekönyvük, mint neked. Tudod, hogy neked százöt darab mesekönyved van? Megszámoltam, amíg aludtál. A szomszédban nincs ennyi. Sőt! Van, hogy csak egy dobozból jön a mese. Nem igazán kedvelem. Tudod, a képzelet…
Pirinyó Birinyónak be nem állt a szája. Csak mondta és mondta. 
– Szóval, holnap, ha lehet, inkább azt a manós mesét kérd az anyukádtól, ahol a manók segítenek a suszternak cipőt készíteni az éjszaka leple alatt. Jó?
Tóbiás már félálomban volt, de még hallotta a manó kérését. Másnap este anya a Suszter manói című Grimm mesét olvasta. Tóbiás látta, hogy a traktor mögött felgyúlt a piros fény.
– Elégedett vagy? – kérdezte Pirinyó Birinyót, miután anya kiment.
– Igen, ez a mese nagyszerű! Ügyes manókról szeretek mesét hallgatni. Meg jó barátokról is. Bárcsak nekem is volna egy jó barátom! – szontyolodott el.
– Én lehetek a barátod, ha akarod – ajánlkozott Tóbiás.
– Komolyan? Megtennéd? Igazán lennél az én, saját barátom? Az nagyon jó lenne! – ugrándozott a takarón a manó és örömében még pirosabban kezdett világítani a haja.
– Hát persze!
A kisfiú és a manó barátságot kötött. Pirinyó Birinyó attól a naptól kezdve mindig Tóbiás hasán aludt el. Egyik nap Tóbiás választott mesét, másik nap a manó.
– Látod, kisfiam, nincs mitől félned – mondta anya, miután Tóbiás nem panaszkodott többé.