Kutya Mikulás

A jóságos Mikulásnak

Volt egy kedves barátja

Aranyszívű, okos szemű

Hűséges, szép kutyája.

 

Egyik télen a Mikulás

Hóban fürdött, s megfázott.

Mit tegyen most? Menni kéne…

Így szólt hát a kutyához:

 

Kis barátom, itt a bundám,

Sapkám meg a zsebében,

Kérlek, légy te a Mikulás,

S helyet kapsz a mesében.

 

Krampuszom is itthon marad,

Neki kell ápolnia,

Ő helyette veled tarthat

Jó cimborád, a cica.

 

A feladat igen nehéz,

De a kutyus úgy örült,

Azzal, hogy a bundába bújt,

Régi vágya teljesült.

 

Cicuska a krampuszruhát

Kicsit kisebbre varrta,

Hogy szokatlan öltözéke

Csinosan álljon rajta.

 

Jó gazdájuk elmesélte,

Mit és hogyan tegyenek.

Nem csalódhat az ünnepben

A sok kedves kisgyerek.

 

Felöltöztek, elindultak,

Útra készen várt a szán.

Kutyamikulás még nem volt,

De nem is lesz ezután!

 

Kutyusunk a szán elején,

A cica mögötte ült,

Esett a hó, és a gyors szán

Elindult, s máris repült!

 

Ügyesek és gyorsak voltak,

Vitték a sok csomagot

Egy kisgyerek sem maradt ki,

Mind ajándékot kapott.

 

Végeztek a nagy munkával,

S fordultak is vissza már,

Tudták, hogy a jó Mikulás

Izgatottan rájuk vár.

 

Elfáradva értek haza,

S nagyon büszkén mesélték,

Hogy a fontos feladatot

Miként teljesítették.

 

A Mikulás megdicsérte,

Kutyust, cicát szívéből,

S mint ígérte, nem maradtak

Ki ebből a meséből.