Erdei zenebona

Megnősült ifjabb Vaddisznó,
Mert magában élni nem jó.
Elvette szép Vadmalacot,
A pár nagy-nagy lagzit csapott.

Volt áfonyás, szedres torta,
Nyárson sütött makk, meg torma.
Rántott szarvasgomba kucsma,
Harapta, aki csak tudta.

Tölgyfahordóban érlelt bor
Csapra ütve szanaszét folyt.
A menyasszony majd’ belehalt,
Hogy nem szerveztek zenekart.

Vitte a hírt harkály Ödön,
Aki zenész, ide jöjjön!
Gyűlt is a hangszerek sora,
Lett ám jó nagy zenebona!

Farkas fújta a trombitát,
Mikor fáradt, csak ordibált.
Légy hangszere lett a fagott,
A csiga csak óbégatott.

Hegedűt húzott a szárcsa,
Zengett pók pengette hárfa.
Cimbalmot vert a cinege,
Egész erdőn szólt a zene.

Furulyát fújt a kis fecske,
Nagybőgőn játszott a medve.
Róka pörgette a dobot,
A szúnyog sült combot lopott.

Friss csárdást járt a giliszta,
Mert a bort mindet megitta.
Pofon csapta a kis csigát,
Még a szeme is kettéállt.

Az ifjú pár úgy megijedt,
Sosem láttak ők még ilyet.
Erdő mélyre elcsörtettek,
Kettesben sárfürdőt vettek.