Erdei történetek (5. rész): Piknik

Az erdő nyári díszben tündökölt. Roskadoztak az eperfák, illatoztak a málnabokrok, hízott a zamatos vadkörte. A rétet árvacsalán, zsálya, kamilla és sok színes virág tarkította.

Medvemama pikniket szervezett a tisztásra. Pokrócokat terítettek le, ki-ki kibontotta a piknikes kosarát. Borcsa bocs szedres pitével kínálta a többieket, Nyúlmama különleges csicsókacsipszet készített, Borzmama pedig finom málnaszörppel örvendeztette meg a gyerekeket. Vaddisznó Valter vadmalacai nyaggatására lemondott a dagonyázásról, így ők is eljöttek. Felesége szarvasgomba salátát vett elő a kosarából, míg Valter játékos vetélkedőt szervezett a gyerekeknek. Medve Móric jó barátjával, Nyúl Ubullal sakkozott.

Most mutasd meg, mit tudsz! Legyőzlek, Medvepapa!

Arra várhatsz! Az erdei sakkbajnokkal állsz szemben, Ubul komám! – hencegett Móric.

Mama! Mama! A mi csapatunk nyerte meg a vetélkedőt! – büszkélkedett Lupi nyuszi.

De mi nem nyertünk… – szontyolodott el Öcsi bocs.

Sebaj, számháborúzzatok, hátha abban ti lesztek a jobbak! – javasolta Medvemama.

A Mogyoró csapatot a lányok alkották: Lupi nyuszi, Borcsa bocs és a három Vaddisznó kislány, Barka, Nasi és Cinca. Zászlajukat a borókabokorra tűzték. A Dió csapatba Öcsi bocs, Büdi és a három Vaddisznó fiú, Tüsi, Dönci és Nudli került. Az ő zászlajuk pedig a csipkebogyó bokron lobogott.

A gyerekek a fejükre kötötték az általuk választott négyjegyű számot, és megkezdődött a harc. Két fő védte a saját zászlót, a többi három támadta az ellenfélét. Lupi nyuszi és Borcsa bocs egyik bokor mögül egy másik mögé ugorva haladtak előre. Barka olyan gyorsan csörtetett, hogy senki sem tudta leolvasni a számát. Közben Lupi nyuszi elkiáltotta magát:

Egy, kettő, három, négy! Kiestél Nudli!

Tíz, huszonkilenc! Te is kiestél, Lupi! – vágott vissza Nudli mögül Tüsi.

Borcsa bocs elbújt egy rejtekhelyen, ahonnan jól látott, őt viszont nem látták.

Nulla, hat, nulla, kilenc! Megvagy, Tüsi!

Nem igazság! Hová bújtál Borcsa? Nem igazság! – mérgelődött Tüsi, de szépen leült a rétre Nudli és Lupi mellé.

Közben Barka előrenyomult a fiúk zászlaja felé, ahol Öcsi bocs és Dönci feszülten figyelték a közeledő, röfögő ellenséget. Sikeresen kikerülte Büdit, aki a lányok főhadiszállását vette célba, de sietségében, BUMM, nekirohant egy nyárfának. Ó, jaj, egy hatalmas púp nőtt Barka kobakjára!

Uiii, uiiiii! – visított az első harci sérült, akit azonnal kezelésbe vett a hadi mentő, vagyis Malacmama. Így az a helyzet állt elő, hogy Nasi és Cinca védték a lányok zászlaját, Öcsi bocs és Dönci a fiúkét, a harctéren pedig Borcsa bocs várta elbújva a közeledő Büdit.

Tizenkilenc, ötvenegy! Kiestél Büdi!

Büdi letörve ült le a többiekhez. Hirtelen valaki hangosan ezt sipította:

Húsz, tizenöt! Megvagy, Dönci!

Hohó! Ez Cinca volt! Titokban otthagyta a zászlót és egészen a fiúk bázisáig jutott! Már csak Öcsi bocs védte elszántan a zászlót. Cinca közelített, de nem tudta eltakarni a számát.

Nulla, három, huszonhat! – Öcsi bocs kiejtette Cincát. Nagyon szeretett volna győzni, de ehhez még le kellett olvasnia valahogy Borcsa és Nasi számát. Tudta, hogy a fiúk közül csak ő maradt, ezért úgy döntött, hogy megindul a lányok zászlója felé. Csendben haladt. Szépen kikerülte a testvérét, és közeledett Nasihoz, aki időközben talált egy málnabokrot, és nekilátott a csemegézéshez. Annyira belemerült, hogy fel sem figyelt Öcsi bocsra.

Nyolcvannyolc, nulla, négy! Megvagy, Nasi!

Öcsi bocs boldogan oldozta le a Mogyoró csapat zászlaját a borókabokorról.

Megvan a zászló! Győzött a Dió csapat! Győztek a fiúk! – kiabálta Öcsi bocs.

Hurrá! – kiáltották a tisztáson egyszerre Nudli, Tüsi, Dönci és Büdi.

Borcsa elszomorodva bújt elő rejtekhelyéről:

Gratulálok, ügyes voltál, Öcsi. Végül is a vetélkedőt a lányok nyerték, a számháborút pedig ti. Úgyis az a fontos, hogy együtt játszottunk, nem igaz? De azért játszhatunk egy visszavágót! – kacsintott Borcsa bocs.