Erdei történetek (4. rész): A cirkusz

Különös társaság érkezett az erdei tisztásra. Hosszú szekérsor hajtott át az erdőn ketrecekkel, ládákkal megrakva. A tisztás szélén sátrakat vertek, és középre egy óriási rudat emeltek. Sosem látott állatok serénykedtek, hogy a csíkos vászonanyagot a rúd körül kötelek segítségével a magasba emeljék.

Húzd meg! Húzd meg! – kiabálták.

A hír villámgyorsan terjedt, és a ritka eseményre mindenki kíváncsi volt. Borcsa és Öcsi bocs izgatottan loholtak Lupi nyuszi odváig.

Nyúlanyó! Lupi nyuszi eljöhet velünk a tisztásra? Cirkusz érkezett!

Nyúlanyó sem látott még soha életében ilyet, így a többi nyuszi csemetével együtt ő is a gyerekekkel tartott. Útközben elcsalták Büdit, a kis borzot is. Mire odaértek, ott bámészkodott az erdő apraja-nagyja. A gyerekek csodálattal nézték a színes papagájt, ahogy elrepült a fejük felett.

Megjött a világhírrrű Cirrrmos Cica Cirrrkusz! – rikoltozta. – Gyerrrekeknek húsz mogyorrró, felnőtteknek ötven mogyorrró! – és kicsit halkabban még azt is hozzá tette, hogy: – Gyurrrika okos madárrr…

Hamarosan táblát tűztek a cirkusz elé, amelyen ez állt: „A Cirmos Cica Cirkusz pénteken és szombaton 18 órai kezdettel várja a kicsiket és a nagyokat. Belépő kicsiknek húsz mogyoró, nagyoknak ötven mogyoró.”

Ugye eljöhetünk? – ugrándoztak az erdei gyerekek.

Egyedül Büdi szontyolodott el.

Nekem úgysem ad húsz mogyorót a mamám. Nincs neki…

Nyúlanyó nagyon megsajnálta és hazafelé elmesélte az esetet Mackó mamának.

Van egy ötletem! – ragyogott fel Mackómama barna szeme. Éppen hazaértek, és besietett a kamrába, ahonnan egy nagy üveg szederszörppel tért vissza, ami az egész erdőn kiváló hírnévnek örvendett.

Rengeteg szörpöt készítettem tavaly, árulhatnának a gyerekek az első nap szörpöt!

Remek ötlet, nekem sok répám maradt, sütök hozzá répatortát! – ajánlotta fel Nyúlanyó.

Meg kell hagyni, hogy Nyúlmama tortája hasonlóan kedvelt volt az erdeiek körében, mint Medvemama szederszörpje. Medve Móric egyszerű kis standot ácsolt a gyerekeknek az első előadás kezdetére, és Borcsa, Öcsi, Lupi és Büdi megkezdték az árusítást.

Rrrépatorrrtát vegyenek, szederrrszörrrpöt tessék! – kiabálták a papagájt utánozva.

Aztán a kis medvelány hozzátette:

Borrrcsa bocs okos mackó!

Persze, mert csak a te nevedben van „r” betű! – ugratta Lupi nyuszi.

Öcsi bocs, ne edd meg a répatortát!

Jól van, Borcsa, de olyan finom! – tömte be az utolsó falatot Öcsi. – Papa azt szokta mondani, hogy egy falat nyalánkság még nem falánkság!

Odabent lassan elkezdődött az előadás. Amikor az utolsó vásárló is elégedetten távozott Nyúlmama répatortájával, Borcsa bocs rázogatni kezdte a mogyorós perselyt.

Nézd csak, Büdi, ebben biztosan van annyi, hogy holnap te is velünk jöhess a cirkuszba!

De ígért meg, hogy nem fogsz semmitől sem megijedni! – kérték a többiek.

Büdi megfogadta, hogy bátran fog viselkedni, aztán gyorsan meg is számolták a mogyorókat.

Nekem huszonnégy mogyoróm van – közölte Öcsi bocs.

Nálam tizenhét van – nyújtotta oda Borcsa bocs a tenyerében.

Ez meg itt pontosan tizenöt! – mondta Büdi.

Nahát! – örvendezett Lupi nyuszi. – Nálam tizennégy van! Az összesen hetven mogyoró!

Büdi, ez azt jelenti, hogy az anyukád is eljöhet holnap a cirkuszba!

A kis borz nagyon boldog volt. Másnap este csillogó szemmel lesték, ahogy a színpadon megjelent frakkban Penge, a pingvin – aki később még szerepelt a késdobáló számban is –, és felkonferálta Jegest, a világ egyetlen hófehér medvéjét, aki halált megvető bátorsággal át tudott sétálni a magasban kifeszített kötélen.

Ha én ezt apuskának elmesélem… – nézett fel Borcsa bocs Medvemamára.

Büdi tátott szájjal figyelte a soron következő légtornász zebrákat, akik a levegőben pörögtek, és lengtek egy kis karikán.

Nézd mama, csíkosak, mint mi!

És most, következzen a fő attrakció, Cirmos Cica! – kiáltotta Penge, a pingvin, és hátrébb lépett, hogy beengedje a … kit is? Hiszen Cirmos Cica nem volt más, mint egy hatalmas tigris! Üvöltése betöltötte az egész sátrat. Lángoló kardot nyelt, tűzben forgó karikákon ugrált át, és végül köddé vált egy lángoló máglya kellős közepén. Csak a köpenye maradt utána.

A nézők meg sem tudtak szólalni elképedésükben. Az előadás végén még egy nagyon vicces bohóc számmal fellépett a Szivárvány gyermeke, avagy Gyurrrika, a papagáj. Hatalmas tapsot kapott.

A cirkusz hétfőn lebontotta a sátrat, s délutánra nyomuk sem volt a tisztáson, de az állatok még sokáig emlegették a repülő majmokat, a bűvész kengurut, a balettozó flamingókat és a többi különleges fellépőt.