Erdei történetek (3. rész): Reggeli torna

Vaddisznó Valter otthonában igen nagy örömre adott okot a hat kis csíkos vaddisznó születése. Apjuk alig várta, hogy kivihesse őket a szabadba.

Amint betöltik a három hónapos kort, azonnal kiviheted őket, de addig nem! – tartotta magát Vaddisznómama az elhatározásához. – Még megfáznának a kis drágáim!

Vaddisznó Valter nagyon türelmetlenül várta ki ezt az időszakot. Azonban, amikor letelt a három hónap, boldogan vitte ki a vaddisznó csemetéket az erdőbe.

Egyik kora reggel aztán furcsa zaj verte ki Medve Móric szeméből az álmot.

Hát, ez meg mi a csoda? – brummogta Medvemamának.

Egy, két, egy, két… Menetel a malachad, ha lemaradsz, csiga vagy… Mindenünk a hűs avar, egy kis torna kit zavar… Csülköcskédet szedd hamar, büszke rád a fő agyar…

Nahát… – bámult ki Medve Móric az ablakon. – Vaddisznó Valter és a csemetéi masíroznak a rétre tornázni. – Azzal visszabújt Medvemama mellé az ágyba, de addigra Borcsa és Öcsi bocs is felébredtek.

Kissé lentebb Nyúlmama sem tudott tovább aludni.

Mi ez a hangoskodás? – kukkantott ki az ablakon. – Éppen, amikor egy hatalmas káposztával álmodtam…

Szóval te loptad el azt, amelyikkel én álmodtam – ásított a férje, Nyúl Ubul.

Egy, két, egy két… Menetel a malachad, ha lemaradsz, csiga vagy…

Vaddisznó Valter dagadó mellkassal vezette malackáit a tisztásra. Hamarosan elhaladtak Borzék otthona előtt is.

Nézd csak, mama! Ugyanolyan csíkosak, mint mi! – ujjongott Büdi, a kis borz, amikor meglátta a vadmalacokat.

Mássz inkább vissza az ágyadba, még nagyon korán van! – intette Borzmama.

Az eset megismétlődött másnap, harmadnap is, és ugyanígy történt a negyedik, ötödik napon is. Az erdei állatok nem bírták tovább.

Valahogyan rá kellene bírni Vaddisznó Valtert, hogy ne hangoskodjanak olyan korán! – javasolta fáradtan Nyúlanyó.

A testmozgás nagyon fontos, és a napirendet tartani kell! Nem vehetek el időt a délelőtti dagonyázásból, a bemelegítést pedig nem hagyhatom ki! – ágált a kérés ellen Vaddisznó Valter, amikor az állatok nevében Medve Móric csöndesebb menetelésre intette.

Ugyan már, Valter! – kérlelte tovább Medvepapa. – A kakukkom felmond, ha minden nap te ébresztesz helyette.

Sajnálom, de a csemetéim egészsége mindennél fontosabb! Azonban bárkit szívesen látunk magunk között, aki sportolni szeretne! – makacskodott tovább a vaddisznó.

Az állatok összedugták a fejüket, hogy mit tegyenek. Csakhamar ki is fundáltak valamit…

Másnap reggel már messziről hallani lehetett, ahogy a vaddisznócsapat közeledett.

Egy, két, egy két!

Hirtelen Medve Móric és bocsai ugrottak ki az ajtón, és a menetelők után integettek.

Várjatok meg! Mi is jövünk!

Aztán a nyúlodú ajtaja is kinyílt.

Hahó! Mi is csatlakoznánk!

Kisvártatva Büdi, a kis borz és anyukája is ott lihegett a nyomukban.

Mi is veletek tartunk!

Kint a réten megkezdődött a reggeli torna. Deréknyújtással kezdtek, aztán karkörzéssel, fejforgatással folytatták, utána helyben futás következett.

Jól csinálom? – érdeklődött folyton Medvepapa. – Véletlenül sem szeretnék lemaradni!

És én? Helyesen tartom a lábamat? – kérdezgette Büdi. – Remélem, nincs itt a közelben róka, vagy valami félelmetes, mert az nagyon rossz lenne! – mondta Vaddisznó Valternek.

Rám fér egy kis fogyás! – Nyúlmama pedig folyton a derekát nézegette, és a karcsúságról sutyorgott a mellette tornázó Borzmamának.

Szegény vaddisznó egy idő után nagyon ideges lett a sok kérdéstől és nyaggatástól. Képtelen volt mindenre válaszolni. Ráadásul az állatgyerekek egyfolytában rendetlenkedtek.

Aztán egyszer csak Büdi megijedt valamitől. Orrfacsaró bűz terítette be a környéket, amikor önvédelemből felemelte a farkát és bespriccelt mindent azzal a kibírhatatlan borz parfümmel.

Fújj, ez elviselhetetlen, fiacskám! – kelt ki magából Vaddisznó Valter.

Bocsánat, de szegény kis Büdi nagyon félénk gyerek – szabadkozott Borzmama.

A kis csapat három napon át tartott a vaddisznókkal a rétre tornázni. Aztán a következő reggelen Vaddisznó Valter így suttogott a malackáinak:

Itt most csöndesen haladjunk át, nehogy felébresszünk valakit, még velünk jönne tornázni!

Végül mindenki békésen aludhatott reggel, és Medve Móricék kakukkja sem mondott fel.