Erdei történetek (2. rész): A húsvéti tyúk

Alig két hét volt húsvétig. Medve Móric bocsai, Borcsa és Öcsi egyre izgatottabbak lettek. Borcsa bocs minden lefekvés előtt elővette ünnepi szoknyáját, Öcsi bocs pedig egyre csak a locsoló versét gyakorolta, s közben Medvepapát nyaggatta, hogy mikor mennek már a méhekhez a frissen kevert kölnikért. Igazság szerint az egész erdő egyre nagyobb lázban égett. A nyúlfiak kiporolták a bundáikat, Vaddisznó asszonyság recepteket cserélt Borznéval, Rigó és Rigóné pedig naphosszat trilláztak, hogy húsvét reggelén minden tökéletes legyen.

Nyúlanyó egy szép, napos reggelen elindult az erdő közepén álló tóra a vízityúkokhoz tojásért.

Ami engem illet – düllesztette ki a mellét Búbos –, eléggé elhanyagolva érzem magunkat. Mindenki csak a Húsvéti Nyulat emlegeti, őt dicséri, bezzeg mi!? Ránk senki sem gondol, pedig igen nagy munka ám megtojni azt a rengeteg tojást. Igenis, kijárna nekünk is a Húsvéti Tyúk cím!

Nahát, szegény Nyúlanyó csak álldogált, még a szava is elakadt. A többi tyúk is helyeselt, így aztán Nyúlanyó üres kosárral tért haza. Otthon felkereste Medve Móricot és elpanaszolta, hogy járt.

Irgum-burgum, most aztán mit tegyünk?

Medve Móric azonnal elsietett a vízityúkokhoz.

A bocsaim és minden erdei gyerek várja a húsvétot. Nem okozhattok nekik csalódást! Azonkívül jómagam is az egyik legnagyszerűbb dolognak tartom a tojáskeresést, hiszen addig békében megvendégelhetem az erdő másik végéből ellátogató sógoromat egy kis mézsörrel.

Márpedig mi csak akkor tojunk, ha valamelyikünk megkapja a Húsvéti Tyúk címét – makacskodott Búbos.

Rendben! Egy hét múlva visszajövök, és meglátjuk, ki tojta a legtöbbet. Brumm. – szögezte le Móric, és nagy sebbel-lobbal visszacammogott az erdőbe.

Nappal Vaddisznó Valter felügyelte a versenyt, éjjel pedig a bagoly leste a tyúkok minden mozdulatát. A vízityúkok gubbasztottak, koncentráltak, gyógyfüveket rágcsáltak és naponta megigazgatták a fészkeiket.

A hét leteltével aztán megszámolták a tojásokat. Búbos tíz tojást tojt, a többiek kilencet, nyolcat, hetet... Búbos nagyon büszke volt magára. Ő lesz a Húsvéti Tyúk!

Medve Móric át is nyújtotta neki a megtisztelő címet egy szép fa táblába vésve, azonban a többi tyúknak is adott egyet-egyet. Búbos elképedt.

Ők miért kapnak, hiszen én tojtam a legtöbbet?

Azért kapnak – válaszolta Medve Móric –, mert nélkülük ugyanúgy nem lenne elegendő tojás, ahogyan nélküled sem.

Móric elvitte a tojásokat, de már nem volt elegendő idő húsvétig, hogy Nyúlanyó kifesse őket, ezért a többi állat is segített neki.

Húsvét reggelén aztán Medve Móric és Öcsi bocs nárciszt tűzött ünnepi mellényére, Borcsa bocs felvette pörgős szoknyáját, Medvemama pedig megterítette a vendégváró asztalt. Medvehagymával díszített szendvicseket kent, és különleges piszke lekváros süteményéből is szeletelt. Medvepapa és Öcsi bocs elsőként Borcsa bocsot és Medvemamát locsolta meg a legfrissebb kölnivel, amit a méhek tavaszi vadvirágokból készítettek. Csakúgy, ahogy Öcsi bocs is maga faragta a húsvéti locsoló versét, amit végre elmondhatott.

 

 

Korán reggel felébredtem,

Jácintot és nárciszt szedtem.

Üres most a medve odva,

Eljöttem a hajlékodba.

Izgatottan itt toporgok,

Szebb vagy, mint a málnabokrok.

Kölnit szórnék a fejedre,

Meglocsolhat egy kis medve?

 

Medvemama és Borcsa bocs el voltak ragadtatva a versikétől, és természetesen elfogadták a locsolást.

Persze, persze, de apuska locsoljon meg először! – tapsikolt Borcsa bocs.

Gyere, Öcsi bocs, feltétlenül meg kell látogatnunk a vízityúkokat és Nyúlanyót is!

Öcsi bocs örömmel tartott Medvepapával.

Délután az erdei gyerekek szüleikkel együtt gyülekezni kezdtek az erdei tisztáson, és kezdetét vette a várva várt tojáskeresés. Soha ilyen szép és változatos húsvéti tojásokat nem találtak még a bokrok alatt és a fák tövénél. Egyetlen kis kosár sem maradt üresen.