Bújócska

Bújócskázni támadt kedve

A katicabogárnak.

Fel is kérte azonnal a

Kis fülbemászót párnak.

Kiszámolták az elején,

Hogy ki legyen a hunyó,

A katicabogárkára

Esett a kiszámoló.

El is bújt a fülbemászó

Egy kövér fűszál mögött,

Húszig számolt a katica,

S felemelt minden rögöt.

Kereste a játszótársát

Ág alatt és kő felett,

Bejárta az egész rétet,

Mégsem tudta, hol lehet.

Már majdnem mindent feladott,

Azt gondolta hiába…

Ekkor jött ám rá hirtelen,

Hogy a fűnek nincs lába!

Megtalálta a barátját,

Így most ő következett.

Egy levél alá rejtőzött,

Még lélegzetet sem vett.

De időközben beborult,

A nap is bújócskázott.

Vízcseppek hulltak az égből,

A száraz föld elázott.

A katica odahívta

Megbújni a barátját,

Míg a vihar odébb vonult,

Ők békében kivárták.

Aztán táncolva, s röpködve

Köszöntötték a napot,

Amely újra fenn ragyogott,

És jó meleget adott.